A fővárosi ingatlankezelést illetően 4 irányelvet határoztak meg. Az egyik legfontosabb, hogy az ingatlanokkal kapcsolatban főként az intézmények megfelelő kiszolgálását kell előtérbe helyezni. Lényeges azonban, hogy az egyes intézmények ingatlanállománya nem legyen több a szükségesnél és ne rontsa a hatékonyságot. Azt jelenleg nehéz megmondani, hogy ezt az ingatlanállományt milyen arányban működtesse valamely budapesti ingatlankezelő cég, s milyen arányban az adott intézmény.

A másik lényeges szempont, hogy az ingatlanállományhoz megfelelő nyilvántartást rendeljenek. Ennek ugyanis nem csupán a helyrajzi számot kell tartalmaznia, amiből látható, hogy az adott ingatlan a főváros tulajdonában van-e vagy sem, hanem azt is, hogy mi található a telken, mennyi pénzt költ rá az önkormányzat, illetve, hogy ki a bérlő, stb. Olyan adatállomány szükséges, mellyel hatékony lehet a munka.
A következő prioritás az úgynevezett zöld szemlélet. A budapesti ingatlanállomány nagy része jelentős mértékben leromlott, s minden felújítást a zöld szemlélet alapján kell megvalósítani a jövőben. Ehhez nagy valószínűséggel uniós pénzek is felhasználhatók.

Ugyancsak fontos irányelv a felesleges ingatlanok eladásának racionalizálása. Az aktuálissá váló eladásokat hosszabb távon kell vizsgálni, valamint fel kell mérni, hogy a jövőben szükséges-e az adott terület valamilyen fejlesztése, vagy sem.

Konkrét fejlesztési elképzelések is vannak már. Ilyen egyrészt a Kelenföldi pályaudvar, ha befejeződik a 4-es metró építése, másrészt pedig a III. kerületben található Mocsáros, ami meglehetősen nagy fejlesztési területet képvisel. Az ottani terület kialakítható úgy is, mint a Graphisoft park, mivel ez a terület fel tudja szívni a fejlesztéseket. Ám elsőként létre kell hozni Budapest városfejlesztési koncepcióját, fel kell állítani a munkacsoportot, amely meghatározza, hogy ezeket az ingatlanokat miként lehet adott helyzetben pozícionálni.

A Fidesz alelnök szerint a megoldásnak az alábbi alapelvekre kell épülnie:

1.Aki kölcsönt vett fel, annak azt vissza is kell fizetnie.
2.Amennyiben gond van a kölcsönök visszafizetésével, nem fogadható el olyan megoldás, mely veszélyezteti a hitelnyújtást.
3.Olyan megoldás sem fogadható el, mely megrendíti a jelzálog alapú hitelezés jelenlegi gyakorlatát.
4.Nem jelenthet megoldást a kockázatok egyoldalú, egyik vagy másik félre hárítása.

Hazánkban jelenleg mintegy 4332 milliárd forint összegű lakáscélú jelzáloghitel van. Ennek 66 százaléka deviza, s ezen belül is főként svájci frank alapú hitel.

Az egyeztetés kiindulási alapja az volt, hogy a 8 pontos javaslat a nehéz helyzetben lévő deviza alapú lakáshitellel rendelkező adósok problémáit enyhítse. A 8 pont között volt olyan, melynél nem állt fenn jelentős véleménykülönbség a Bankszövetség és a Fidesz képviselői között. Ilyen pont például a büntetőkamat kivetésének tiltása fizetési késedelem esetén, vagy az üzleti céllal felvett kölcsönök kizárása a mentőcsomagból. A középárfolyam használatával kapcsolatban szintén megegyezés születhet.

A Bankszövetség elnöke, Erdei Tamás úgy nyilatkozott, hogy bizonyos pontokkal kapcsolatban komoly kifogásaik vannak. Ilyen kifogás a fedezeti értéket meghaladó tartozás elengedése, valamint a futamidő egyoldalú meghosszabbítása, ám két héten belül sor kerülhet a 8 pontos javaslattal kapcsolatos megegyezésre. A Bankszövetségnek szintén vannak további javaslatai.

Míg a devizahitellel rendelkezőkre nem, addig a kis- és középvállalkozásokra annál inkább jellemző, hogy a cégek nagy része exportál, s így devizabevételre is szert tesz. Ennek köszönhetően a deviza alapú hiteleknek kockázatmérséklő szerepük is van. Jóllehet, hogy – a jelentős kamatkülönbség miatt – számos olyan kkv is vett fel devizahitelt, amely nem rendelkezik devizabevétellel. A válság hatására azonban ma már alaposan mérlegelnek a cégek hitelfelvétel előtt, felismerték ugyanis, hogy nem érdemes egy kisebb kamatelőny miatt árfolyamkockázatot vállalni.

Napjainkban tapasztalható, hogy a kis- és középvállalkozások többsége nem igényel deviza alapú hitelt, hanem inkább forinthitelre való áttéréssel csökkenti kitettségét. Ezzel azonban azonnali árfolyamveszteséget realizálnak, ezért tömeges átváltásra majd csak akkor lehet számítani, ha a forint ismét visszaerősödik.

Hazánkban a teljes kis- és középvállalkozói hitelállomány hozzávetőlegesen 900 milliárd forint – ezen belül mintegy 55% a devizahitel – a nem szerződésszerűen teljesítő kölcsönök aránya meghaladja a 10 százalékot. A kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek nagy részének árazása kockázat alapú, vagyis minél kevésbé kockázatos egy ügyfél, annál kedvezőbb kamatláb mellett juthat hitelhez. Forint alapú finanszírozás esetén ma is találhatunk olyan hitelkonstrukciót, melynek kamatszintje 10 százalék feletti, de a pénzintézetek igyekeznek ennél alacsonyabb kamatot biztosítani.

A magas likviditási és országkockázati prémium miatt hazánkban az EURIBOR és a BUBOR közötti különbség nem jelentős. Az adott hitel költségeit a kis-és középvállalkozásoknak az úgynevezett all-in megközelítéssel, vagyis minden költséget figyelembe véve kell megvizsgálniuk, ami ugyanolyan mutató, mint lakossági hitelek esetén a THM.

Egy lakáscélú hitelkonstrukció kiválasztásakor napjainkban a futamidő alatti állandó összegű törlesztő részlet a leglényegesebb szempont. Fontos azonban, hogy ez a fix törlesztés milyen hosszú futamidőn keresztül ró anyagi terhet a háztartásra.

Az elemzés szerint a hitelt felvenni szándékozókat nyomasztja a hosszú távú eladósodottság, a határ 15 évnél húzható meg. A megkérdezettek szerint ugyanis ez az időtartam még megfelelőnek tűnik, belátható periódust jelent. Az idősebb adósok esetén ez jogosnak látszik, ám még a fiatalabb korosztály körében is nyomasztóan hat az ennél hosszabb ideig tartó kötöttség. Konkrét hitelfelvétel esetén azonban a megkérdezettek többsége 20 éves futamidőt választana.

A 15 éves futamidőnél rövidebb, illetve a 25 éves futamidőnél hosszabb idejű eladósodottságot a megkérdezettek határozottan elutasították. Az ideálisnak tartott, valamint a sokak által ténylegesen preferált futamidő közötti ellentmondásra könnyen találhatunk magyarázatot, ami az igények és a tudatos döntés kettősségében rejlik: a finanszírozható legdrágább lakáshoz szeretnénk hozzájutni. Tehát hajlandóak vagyunk öt évet feláldozni azért, hogy jobb ingatlant vehessünk meg.

A többség által választott 20 éves futamidő teljesen független attól, hogy a leendő adós Magyarország mely részén él. Az iskolai végzettség alapján már jelentős eltérések figyelhetők meg: minél magasabban képzett a hitelfelvevő, annál inkább preferált általa a rövidebb futamidő. Az iskolai végzettséggel párhuzamosan emelkedik a hosszú futamidő elutasításának mértéke. Ennek magyarázata, hogy a diplomások nagy része kedvezőbb anyagi körülmények között él. Ez az a csoport ugyanis, amely a kölcsönhöz szükséges saját erőt könnyebben megszerezheti, illetve anyagi kilátásaik hosszabb távon is jobbak. Mindezek ellenére a felsőfokú végzettségűek számára is a 20 év tűnik a legideálisabb futamidőnek.

Az Erste Bank elnök-vezérigazgatója, Papp Edit arról számolt be, hogy az üzemi eredmény növekedése elsősorban annak tudható be, hogy a Pénzintézet a gazdasági válság ellenére sem fordult el az ügyfelektől, s következetes módon betétgyűjtésre valamint hitelnyújtásra összpontosít. Jóllehet a Bank adózás előtti eredménye ez év első felében mérséklődött, a növekvő bevételnek köszönhetően lehetővé vált, hogy a magasabb kockázati költségeket az eredmény fedezze.

Azok a programok is sikeresnek bizonyultak, melyeket a Bank a bajba jutott lakáshitelesek megsegítésére dolgozott ki. Ezek célja az volt, hogy az ügyfelek fenn tudják tartani fizetőképességüket.

Az elnök-vezérigazgató hangsúlyozta, hogy az Erste Bank a továbbra is kedvezőtlen makrogazdasági helyzet, valamint a szigorodó szabályok ellenére is megtartotta helyét a nagyobb pénzintézetek között. A Pénzintézet üzemi eredményének növekedésében fontos szerepe volt a működési költségek 11,3 százalékos csökkentésének is. Ez által javult a Bank működési költségeinek ugyanezen bevételekhez viszonyított aránya is, a javulás mértéke 8 százalékpont.

A Pénzintézet idei terveit illetően tevékenységük középpontjában továbbra is a lakossági és vállalkozói szolgáltatások állnak. Az idei év kiemelt célja, hogy a Pénzintézet megbízható partner legyen mind a lakossági, mind a vállalati ügyfelek számára a válság negatívumainak és a mindennapi pénzügyek kezelésében egyaránt.

Szakértők véleménye szerint egyelőre nehéz megítélni a korlátozások hatásait. Tavaly a bankszektort a hitelkihelyezések erőteljes csökkenése jellemezte. Nem tudni, hogy ez a lassulás folytatódott idén is, vagy esetleg a szigorítások hatásait érezhetjük. A hitelszigorítások lényeges változásokat azonban valószínűleg nem okoztak, hiszen a visszaesés már korábban is tapasztalható volt.
A hitelfeltételek márciusi szigorítása előtt ugyan növekedett az igénylések és hitelszerződések száma, ám így is lényegesen alulmaradt a korábbi évekhez képest. A hitel/fedezeti arányokra vonatkozó szigorítások előtt olyan ügyfelek is igyekeztek hitelhez jutni, akiket nem érintettek e változások.

A hitelezhetőségi limit júniusi bevezetése szintén nem okozott lényeges változást. Ez annak köszönhető, hogy a jogszabályban rögzített jövedelemvizsgálati előírásokat számos pénzintézet már korábban is alkalmazta.

A korábban tisztán fedezet alapon nyújtott kölcsönöket is ez a jogszabály függesztette volna fel, ám ezek gyakorlatilag már a válság kitörése miatt tavaly eltűntek a hitelpiacról.

A deviza alapú hitelek felfüggesztésével kapcsolatban pozitívumnak számít, hogy várhatóan nem szűnik meg teljes mértékben a devizahitelezés, hiszen hitelkiváltás, továbbá fedezetcsere esetén megmaradnak e hiteltermékek. A tavaly elfogadott Magatartási Kódex lényeges tétele a hitelkiváltások leegyszerűsítése. Az árfolyam ingadozás miatt nehéz helyzetbe került adósok számára legalább megmarad annak esélye, hogy egy kedvezőbb pénzintézeti ajánlat esetén ki tudják váltani meglévő kölcsönüket. Ha a devizahitelezés teljes mértékben leállításra került volna, akkor a devizahitellel rendelkező ügyfeleknek nem lett volna lehetőségük bankváltásra, s ki lettek volna szolgáltatva az adott pénzintézet kamatpolitikájának.

Devizahitelek nélkül a kölcsönök forintra való átváltása azonnali árfolyamveszteséggel járt volna, így azonban a jövőben jellemző lehet majd a svájci frank alapú kölcsönök euró alapúra történő átváltása.

Az új elnök azt szeretné, ha a Felügyeletet több jog illetné meg a pénzügyi szabályok kikényszerítését és az adatok ellenőrzését illetően. Azt is szívesen venné, ha a PSZÁF az Nemzetgazdasági Minisztériummal és a Nemzeti Bankkal azonos státuszt kapna a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban, a testület viszont a mostani döntéshozó szerep helyett konzultatív jogkörrel lenne felruházva.

A deviza alapú hitellel rendelkezőket a PSZÁF olyan szabályozással kívánja megsegíteni, amely mérsékelné a deviza törlesztő részletek átváltásának költségeit számos lakáshiteles számára. Jelenleg a pénzintézetek a havi törlesztések kiszámolásához különféle eladási árfolyamokat használnak, ami több százalékponttal növeli a kölcsönnel rendelkező adósok kiadásait. A jelenleg használt eladási árfolyamok helyett a pénzintézeteknek a hivatalos jegybanki középárfolyamot kellene használniuk, ugyanis az átváltás nem jelent számukra kockázatot, s valós költségük sem származik belőle. A fenti javaslat nemcsak a lakossági hiteleseknek, hanem a kisebb cégeknek is segítséget jelentene.

A PSZÁF új elnöke a 187 milliárd forintot kitevő bankadóval egyetért, mivel ez a hazai költségevetési hiánycél enyhítésére szolgálna. Egy esetleges nemzeti eszközkezelő alap, mely a pénzintézetek rossz követeléseit vehetné át, kompenzációt jelenthetne a bankok számára, ugyanis ez a pénzintézetek céltartalékainak felszabadítását tenné lehetővé. Néhány nagyobb bank a nem szerződésszerűen teljesítő kölcsönöknek több mint a 70%-ra képzett már céltartalékot.

Szász Károly véleménye szerint a hazai bankok kellően feltőkésítettek, jóllehet kihívásokkal kell szembenézniük. A hazai tulajdonnal rendelkező pénzintézeteknek elővigyázatossággal kell a jövőre felkészülniük, továbbá a pénzintézetek tőkéjével kapcsolatos változások miatt biztonságos tartalékokra van szükségük.

A lakosság számára folyósított forinthitelek részaránya az új folyósításokon belül előző hónapban 84 százalékot tett ki. Ez az arány lakáshiteleken belül 77, szabad felhasználású jelzáloghiteleken belül 80, személyi kölcsönökön belül pedig 98 százalék volt.

A lakosságnak nyújtott forint alapú szabad felhasználású és lakáscélú jelzáloghitelek átlagos hiteldíj mutatója nagyobb mértékben, az euró hiteleké viszont kevésbé csökkent. Az euró és a forinthitelek THM közti különbsége tovább szűkült, a szabad felhasználású jelzálogkölcsönök esetében ez 1,03 százalékot, a lakáshitelek esetében pedig 2,01 százalékot tett ki.

A vállalati hitelek átlagos kamatának mértéke az egymillió eurót meg nem haladó forint alapú kölcsönök esetében kisebb mértékben csökkent, ugyanakkor az euró alapú kölcsönök esetén nem változott. Az egymillió eurót meghaladó euró és forint alapú kölcsönök esetén kisebb kamatemelkedés volt tapasztalható.

A lakosság körében az új folyósítású lakáshitelek összértéke kis mértékben emelkedett, a szabad felhasználású jelzálogkölcsönöké pedig enyhén mérséklődött.

Mind a svájci frank, mind az euró alapú szabad felhasználású és lakáscélú kölcsönök új szerződéses értékében végbemenő visszaesés az előző hónapban is folytatódott. Az újonnan folyósított forint alapú személyi kölcsönök összértéke azonban kis mértékben növekedett.

A vállalati egymillió euró alatti forint alapú hitelek szerződéses összege megegyezik az áprilisban regisztrált értékkel, ugyanakkor euró alapú kölcsönöknél kisebb emelkedés volt tapasztalható. Az egymillió eurót meghaladó euró és forinthitelek eredeti szerződéses értékében jelentős visszaesés tapasztalható.

A lakosság forintbetéteinek kamatlába kis mértékben mérséklődött, az euró betétek átlagos kamatlába viszont nem változott. Az új szerződések értéke a forintbetéteket illetően jelentősen emelkedett, euró betéteket illetően pedig mérséklődött.

E probléma kiváltó oka a pénzügyi és gazdasági válság, mely még korántsem ért véget: veszély fenyegeti Görögországot, valamint más országok (Portugália, Spanyolország) helyzete is bizonytalan az államadósság és a magas költségvetési hiány miatt. Ahhoz, hogy az euró ne váljon értéktelenné, nemzetközi segítségre volt szükség, ami mintegy 750 milliárd eurót emésztett fel. A hitelnyújtó államoknak ezt az összeget elő kell teremteni, ugyanakkor a kölcsönt felvevő országoknak ezt egyszer vissza is kell fizetniük. Ezért minden ország, ahol euró a fizetőeszköz, spórolás a jellemző. Így nem csoda a befektetők ideges reagálása sem.

Hazánkkal kapcsolatban elsőként csupán költekezésről szóltak a hírek. Az újonnan alakult kormány a devizahitellel rendelkezők megmentéséről és adóscsökkentésről beszélt, illetve, hogy a spóroláson kissé lazítanának. A befektetők már erre sem reagáltak jól, ugyanis néhány hónapja hazánknak is csupán egy pénzügyi segítség által sikerült elkerülnie az államcsődöt. A tényleges pánikhangulat akkor alakult ki, amikor a kormány arról beszélt, hogy hazánk csőd közeli állapotban van. A befektetők idegessége valóban érthető, ugyanis ha egy állam csődbe jut, akkor a befektetők elveszítik pénzüket. Így a reakció normális volt: igyekeztek megszabadulni az olyan befektetésektől, mely hazánkkal kapcsolatos, hiszen mindez kockázatossá vált. Így eladásra kerültek a magyar részvények és a magyar forint is. Az OTP részvény például 5800 forintról 4400 forintra zuhant. Ez történt a forinttal is, hiszen ami nem sok vevőt érdekel, azt olcsón kell adni.

A meggondolatlanul tett kijelentések jelentős károkat okoznak minden hazai, jövedelmét forintban szerző állampolgár számára. Példának okáért: a benzin alapanyagáért, vagyis a kőolajért dollárban kell fizetnünk. Amennyiben 10 forinttal többe kerül a dollár, akkor értelemszerűen emelkedik az üzemanyag ára is. Ennek hatását azonban az is érzi, aki nem rendelkezik gépkocsival, mert üzletben ők is vásárolnak. Az egyes boltokba pedig az árut el kell szállítani, ami pénzbe kerül. Ha drágább a benzin, akkor drágább a szállítás is, ezért a megnövekedett költségeket be kell építeni a boltban kapható áruk árába.

Nehéz megjósolni, hogy mit hoz a jövő. A kormány intézkedésein rendkívül sok múlik. Amennyiben folytatódik a spórolás és a kormány konkrét, meggyőző intézkedéseket hoz, akkor meggyőzheti a befektetőket arról, hogy hazánk nem megy csődbe, s ennek következtében a forint árfolyama kedvezőbb szintre csökkenhet az egyes devizákkal szemben.
.

A Dunakanyarban található ingatlanok iránti keresletet mostanig is nagyban meghatározza az a 2009-ben született törvény, amely a Nagy-Duna meder árvíz szempontjából veszélyes területi határainak kibővítését szabályozza. A törvényt ugyan visszavonták, ám a köztudatban máig él. Ennek a törvénynek köszönhetően több olyan potenciális vásárló lépett vissza vételi szándékától, akik korábban olyan területen szerettek volna ingatlant vásárolni, melyet a törvény „árvízveszélyes területként” határozott meg, jóllehet ezek esetében nincs szó árvízveszélyről. Ezekben az esetekben olyan ingatlanok érintettek, melyeket soha, vagy valószínűleg csupán százévente egyszer önt el a Duna.

A vevők többségét a Dunakanyarban lévő alacsonyabb ingatlanárak vonzzák. A helyi érdekdőlőkön kívül egyre többen érkeznek vásárlási szándékkal Budapestről, illetve a drágább agglomerációból. A legfőbb motiváció ezekben az esetekben az, hogy a vásárlók olcsóbb lakóingatlanba tudjanak költözni. A fizetési nehézségekkel küzdő lakáshitelesek körében különösen népszerűek a Duna bal partján elterülő települések.

A vásárlók másik csoportját a gyermekes családok alkotják, akik azért preferálják ezt a területet, mert itt a gyerekek nyugodt, zöld környezetben nőhetnek fel.

A Dunakanyarban külföldi vevők megjelenése nem jellemző.

Szentendrén valamint annak környékén általában a 20-50 millió forint közötti lakóingatlanok keresettek. 20-30 millió forintos kategóriában elsősorban kisebb ikerházakat és családi házakat, míg 35-50 milliós értékben önálló családi házakat keresnek.

Vác környékén is élénkülő kereslet mutatkozik, főként az olcsóbb ingatlanokat keresik az érdeklődők, mint például a külterületen elhelyezkedő, ám téliesített nyaralókat. Szintén érezhető az érdeklődés növekedése a vízhez közel lévő, ám nem árvízveszélyes területen található ingatlanok piacán, mely ingatlanok esetleg vízparti kilátással rendelkeznek. Ezek esetében erőteljes szezonalítást figyelhetünk meg az eladásokat illetően: tavasszal, nyáron, vagy késő ősszel nő azoknak a száma, aki értékesíteni kívánják nyaralóikat.